Település

A község rövid története

 

Kisdorog tolna megye területén fekvő önálló település. Kialakulásával kapcsolatban igen kevés adat található, a megszerzett ismeretek azonban változatos történelmet bizonyítanak.

Először is a bronzkori emlékekben gazdag lelőhely, majd i.e. IV. században keleti szkíta népeknek a vaskor idején a keltáknak volt meghatározó szerepük e területen. 1984-ben a rómaiak korából származó 12 sírt tártak fel, mely bizonyítja e terület lakott voltát.

A 370-380 közötti kvád betörések, illetve gót betelepítések az itt élő lakosságot elkergették, vagy elpusztították.

Kisdorogon a honfoglalás után a Gut-Kelet nemzetség szállásbirtokolt. A középkorban e terület virágzott, ez bizonyítja az 1335-ben kelt adófizetési jegyzőkönyv, ami megemlíti, hogy itt fizetett adót Benedictus von Torurugh

Valószínű, hogy Dorog neve ebből a Torurugh névből származik.

A török uradalom alatt e virágzó terület teljesen elpusztult. Az 1720-as országos települési összeírásban nem szerepel Kisdorog, viszont az 1728-as összeírásban már lakott településként találjuk „ Kis-Dororg”-ot. Meg kell említeni, hogy az 1720-as összeírás nem volt teljes, mert kihagyták a szegényeket, az uradalmak, udvarházak alkalmazottjait. Páldául Dőry László teveli földesúr kisdorogi malmában lakik Molnár Mihály, de az 1720. évi összeírások megfeledkeznek róla.

Kisdorog benépesítését németországi sváb családokkal Dőry László végezte 1720-1730 között.

A szájhagyomány szerint csak ifjakat telepítette, akik a Dőryek cselédjeként dolgoztak .A fiatal telepeseknek megtetszett a magyar föld ezért sokan visszatértek hazájukba hogy dolgos lányokat hozzanak.

Az újra kezdés Magyarországon nagyon nehéz volt. A teljes pusztaságból kellett megteremteniük a lakhatás és megélhetés feltételeit, így házakat építettek kutakat ástak, erdőket vágtak ki, mocsarakat csapoltak le szőlőt, gyümölcsfákat ültettek. Eleinte nagyon kevés volt a termés, betegségek betörő farkasok nehezítették a helyzetüket.

A svábok generációi kemény munkával elérték, hogy elnéptelenedd, terméketlen földből virágzó vidék lett.

A plébánia1793-ban a kőtemplom 1809-ben épült a Dőry –család segletével. A ma is álló kőtemplom védőszentje Szent Lőrinc.

A tanítás már 1741-ben elkezdődött az első tanító Höfflinger Mátyás volt. A tanítói lakás 1785-ben épült a község pénzén a plébánia szomszédságában.

Az 1800-as években a lakosság növénytermesztéssel és állattenyésztéssel foglalkozott. Jelentős volt a gabona-félék mellett a dohánytermesztés. a szarvasmarha tenyésztés  különösen jó hírben állt. A falusi népesség számára megélhetést jelentett a kézművesség is.

Az 1900-as évek a korábbi évszázadok fejlődését megtörték, háborúk, gazdasági válságot, értelmetlen szenvedést hoztak. A nehézségek miatt néhányan Amerikában és Németországban kerestek jobb megélhetést.

Az I. világháború emberáldozatokat követelt, emléküket a plébánia előtti háborús emlékmű őrzi. A háborút követő néhány esztendőben a mezőgazdaság fejlődésnek indult, amit az 1929-től 1933-ig tartó gazdasági világválság tört meg.

Szerencsére a zárt önellátó falu kisebb veszteségekkel átvészelte a szűkös esztendőket.

1939-ben kitört a II. világháború, ami lassan Kisdorogon is éreztette hatását. A Magyarországhoz hű német származású lakosok létrehozták a „Hűség a hazához” nevű mozgalmat. Közben a Volksbundisták is igyekeztek embereket toborozni saját elveiknek. Ezeknek, az eseményeknek az lett a következménye, hogy a faluban lévő emberek két pártra szakadtak. Nagyon veszélyes időszak volt ez. 1944-ben Hitler120 fő helyi 12-21 éves fiatalembert vonultatott be majd őket, követték az év végéig a náluk idősebb korosztályok is. Így a faluban csak öregek, nők gyerekek maradtak. Ekkor a háború terhei miatt az élet majdnem elviselhetetlen volt.

  1. november 24-én a falu szovjet csapatok által felszabadult. A háborút követően számos embert vittek el a Szovjetunióba az úgynevezett „malenkij” robotra

1945 tavaszán az Ideiglenes nemzeti kormány elrendelte a Volksbundtagok kifosztását. Bonyhád környékén példát kellett statuálni, mivel itt nem volt a legaktívabb a tevékenységük. A németség sorsát erősen befolyásolta a belső telepítések megindulása. Ezek közül nagyságrendben a legjelentősebb a bukovinai székelyek a moldvai székelyek Bonyhád környéki letelepítése.

Kisdorogon 1946-ban kezdődött el a svábok kitelepítése. Július elején a kitelepítés megrekedt és ez súlyos helyzetet teremtett. A magyar telepesek megérkeztek a németek pedig még a faluban voltak. Így az emberek között elszabadultak az indulatok, mindkét népcsoport védte a maga igazát. 1947. májusában megkezdődött a csehszlovákiai magyar lakosság betelepítése Tolna megyébe. Májustól júniusig Kisdorogon is helyeztek el családokat.

  1. március. 20.-ától a kitelepítésekkel intézkedések hatályukat vesztették.

Az élet megindulása következtében az ellenséges indulatok csendesültek, vegyes házasságok jöttek létre.

Az 1950-es évektől napjainkig töretlen fejlődésnek lehettünk tanúi.

Kisdorog történetét végigtekintve elmondhatjuk, hogy sok szenvedést láthatunk, de a XX. Század végére egy közösség él itt együtt békében egymással.

 

 

Forrás Települési Krónika

Készítette : Bíró Gyula